Kezünkbe vesszük azt a képet. Azt a bizonyos képet. Mosolygunk, néha picit megkönnyezzük, mert elhozza azt a megismételhetetlen pillanatot, amikor voltunk szépek, földöntúli örömben lubickolók, lettünk anyukák és apák. A kép, ami egy kis ötletből, sok érzésből lett annak a percnek az idővel örökké harcoló bástyája.
Az én feladatom? Ott lenni veletek, abból az ötletből, sok érzésből szakértelemmel megalkotni azt az örök pillanatot, alázattal, szinte észrevétlenül, mégis teljes tudásommal, tapasztalatommal mellettetek. Veletek megélni azt a percet, mosolyogva, picit megkönnyezve, ügyelve minden szép mozzanatra, a legfontosabb szavakra, összetalálkozó tekintetekre.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.