Karácsony közeledtével mindig új és régi családokkal is találkozhatok.
Szeretem ezt az ünnepet, mert mindenkiben érzem a lázas készülődést, a tenni akarást.
Zsófi nagy fia együtt jár oviba az én nagyobbik fiammal. Így tehát már régi családként köszöntöttem őket, mikor beléptek hozzám a stúdióba.
A díszlet már állt, a karácsonyi égők már égtek és mindenki azon igyekezett, hogy minél jobb képek szülessenek, s nem csak a gyerekekről.
Az igazság azonban az, hogy ilyenkor abban az egy órában bármennyire is szeretnénk a lehető legjobbat, jön 3 kis lurkó, aki biztos, hogy nem úgy, és nem akkor, és nem azzal szeretnének fotózkodni.
Ilyenkor pedig rengeteg türelem és türelem és még több türelem kell.
Nekünk azonban volt.
Nem adtuk fel, sem Zsófi, sem Zsolt, sem Viki – az angyali Segítőm – sem pedig én.
Azt hiszem, a fotózás végére Zsófi és Zsolt nem gondolta úgy, hogy ebből akár egy kép is jól sikerült.
Én már akkor tudtam, hogy de….
