Megint eltelt egy év. Igazán ezt leginkább saját gyermekeim hihetetlen növekedési ütemén látom. Ahogy napról napra többet és többet tudnak, lepnek meg a nagyvilágra csodálkozásukkal.
Zsizsit is látom minden évben.
Látom ahogy pici 1 évesként még apukája ölébe bújva, félve nézett a kamerába, majd a 2. születésnapján, amikor már ott volt a kis csibészség a csillogó szemében s látom most, 3 évvel később ahogy magabiztosan, rohangálva szaladgál előttem.
Sokat változott. Nagyon sokat.
S örömmel tölt el, hogy Anikó, az anyukája minden évben elhív, hogy találkozzunk, s fotózzunk.
Így nem csak nekik marad meg az első pár év fejlődése örök emlékként, de nekem is megtiszteltetés, hogy már szinte családtagként üdvözöljük egymást minden évben.
Köszönöm!
