Karácsonykor fotózni különleges. Nem is azért, mert ekkor talán még az is eljön fotózkodni egy sorozatra, akinek amúgy nem fontosak a fényképek. Hanem azért is különlegesebb, mert karácsonykor – bár sokan tagadják, hogy érzik – valami áhitat, különleges érzés van a levegőben és ettől is lesznek szerethetőek a fotók.
Persze ilyenkor is van a fotózás körül egy természetes feszültség, hogy vajon jó lesz-e az, ami készül, vajon olyan lesz-e, amilyennek lennie kell. De aztán a végén minden összeáll és létrejön belőle újra egy nagyszerű sorozat.
Annamari és Tomi 2014-ben lett része az életemnek. Akkor, amikor esküvőjük aktív részese lehettem. Azóta is hálás vagyok a sorsnak, hogy fotózhattam őket, mert annyira gyönyörűek, fiatalok és lelkesek voltak.
Ez most sincs másképp, most, hogy immáron hármasban – a kis Tomikával – jöttek el hozzám. S nem csak ők, de az egész család jókedve, bohémsága, a nagyik és papik öröme, jókedve is velünk volt.
Szeretem, ahogy láthatom, megörökíthetem, hogy az egész család hogyan tüsténkedik Tomika körül. A nagyszülők hatalmas nagy örömmel és annál nagyobb lelkesedéssel vetik bele magukat a ritkán gyakorolt nagyszülői szerepbe.
Annamari és Tomi pedig ugyanolyan szerelmes és ugyanolyan spontán, mint voltak azon a bizonyos 2014-es nyári napon.
Köszönöm, hogy időről időre találkozhatunk.
