Többször írtam már, hogy mennyire hálás vagyok az Életnek, hogy megadatik nekem az, ami sokaknak nem: részese lehetek emberek életének,
sokszor többször, mint gondolnám.
Anikóék esetében is így van – Zsizsi újra nálam járt.
Mikor máskor, ha nem újra egy forró augusztusi napon, egészen pontosan a születésnapján. Immáron a másodikon.
Már az első szülinap is jól sikerült, de ha lehet fokozni, Zsizsi azóta még aktívabb, cserfesebb lett.
Most persze rákészültünk: kertbe mentünk, házikóból mosolyogtunk (mindenki aki körülötte volt, hisz azt szerette a legjobban),
pokrócra ültünk, plüss puli kutyust simogattunk, néha sírtunk, de leginkább mosolyogtunk. Egy dolog nem volt az egy évvel korábbi fotózáshoz
képest: Torta. De nem is hiányzott. Zsizsi így is remekül érezte magát, leginkább a papa ölében.
2 óra tömény rohangálás, meg nem állás.
De sikerült.
Sok szép igazán életkép született.
One Comment