Aki rendszeres olvasóm, tudja, hogy igyekszem képezni magam. Amikor csak tudom. Idén két workshopra is el tudtam jutni. Ezért nem győzök hálát adni a szakmának, hogy szerveznek szakmailag érdekes és jó együttléteket, s köszönetet kell mondjak a családomnak, akik támogatása nélkül nem tudnék folyamatosan fejlődni.
Mikor kihirdették a horvátországi workshopot, már akkor belesajdult a szívem. Ugyanis egyáltalán nem volt biztos, hogy ott tudok lenni. Aztán mégis csak úgy alakult, hogy szabaddá váltam: 3 teljes napra.
De milyen 3 napra. Hibátlan 3 napra. Hiszen már az első nap, első reggelén, az első megtett pár km után tudtam, hogy jó helyen vagyok. Annyit röhögtünk utitársaimmal, hogy igazán emelkedett hangulatban érkeztünk Zágrábba. Ott aztán újabb barátságok, újabb élmények, s a modellek is készülődni kezdtek.
Nem igazán készültem sok sok fotózásra, már ami az én részemet illeti. Általában egy-egy ilyen workshopon – voltam már Budapesten számtalanszor, tudom, hogy nagy a tumultus a jó szögből, mindenki azt szeretné fotózni, amit az oktató és hát lássuk be: a jó szögek, a jó beállítások ilyenkor nagyon korlátozottak. Nekem meg nem volt kedvem tolakodni.
Így a felszerelésemet is ehhez mérten alakítottam.
Minimális gépvázzal és objektív parkkal jelentem meg az első zágrábi helyszínen.
S aztán elkapott. Az a bizony fotós hév. Amikor egyszerűen fotózni kell. Ez mindig így van, minden ws-en, de most különösen éreztem.
A helyszínek gyönyörűek voltak. Még Zágráb is, amiről bevallom, először előítéletesen vélekedtem. Nem gondoltam, hogy ez a város tud nekem szépet mutatni. De tudott.
A modellek pedig profik voltak. Úgy mozogtam, úgy tartották magukat, hogy egyenesen élmény volt őket fotózni. Áradt az “ifjú pár”-ból a szerelem. Ádám és Hanna 2,5 éve alkotnak egy párt, de mintha már 10 éve együtt lennének. Úgy érezték egymás mozdulatait, hogy tényleg ritkán látni ilyen harmóniát két ember között. Szóval jó volt őket látni, érezni, fotózni.
Dalma pedig hozta a már megszokott (egy másik ws-n már találkoztam vele, mint modellel) eleganciát és szépséget.
Ha még ezen élmények nem kerítettek volna hatása alá engem, jött a 2. nap, amikor leutaztunk közvetlen a tengerpartra egy csodálatos szállodába medencével és közvetlen tengerparti elérhetőséggel. Megérkezésünkkor egyszerűen kinyitottuk a szoba spalettáját és elénk tárult. A kilátás. A tengerparti levegő, a virágok illata. Teljes giccs parádé, de tényleg.
Köszönöm a szervezőknek, a résztvevőknek, az új barátaimnak ezt a 3 napot. Kicserélve, feltöltődve és energikusan térhettem haza. Imádtam! S az elkészült képeket is…Íme
