Néha elgondolkozom azon, vajon mennyi minden van még, ami szakmailag kimaradt eddig. A lista élén sok sok minden áll – például víz alatti fotózás,
egzotikus környezetben esküvői páros megörökítése és így tovább.
S ha jobban összeszedem a gondolataim, bármennyire is kutakodok az emlékek között, bizony még Katonai Esküvőm sem volt.
Ezidáig.
Erikát – sok előző menyasszonyomhoz hasonlóan – régről ismerem. Még messze híre nem volt Pistinek, de mi már együtt buliztunk egy közös baráti társaságban.
Aztán egyszer csak hallottam, hogy Erika talált egy nagyon aranyos, rendes srácot, aki szeret. Nagyon szeret. Majd az események egész hirtelen követték egymást, Erika felhívott, hogy
babát vár s szeretné ha az újszülött fotókat én csinálnám. Természetesen ott voltam Ádám első napjaiban, hogy lássam, hogy fotózhassam.
Erika már akkor, több mint egy évvel ezelőtt mondta: Szilvi csak te lehetsz, aki az esküvőnket fotózza.
Nagyon megtisztelő volt ez a mindent elsöprő bizalom, köszönöm ezúton is nektek.
Mikor már közeledett szeptember 23-a, Erika egy fél mondatából számomra is világossá vált: ez az esküvő különleges lesz, nem csak nekik, hanem nekem is.
Egyenruha, Dísz század, Katonai elemek.
Sok fotót láttam már kivont kardú katonákról, alatta ifjú pár átvonulásról, de amikor ott állsz, mint fotós a pillanat előtt: az engem is magával ragadott.
Kardok, megcsillanó napsugarak, tisztelgő katonák – megható volt. Minden, amit aznap láttam: boldogság Erika arcán, Pisti csibészessége, Ádám gyermeki mosolya,
köszönöm, hogy egy újabb fotós álmom válhatott valóra általatok.
