Mindig jó olyan helyen fotózni, ahol maximum laikusként és nem fotósként jártam korábban.
Fotózás egy könyvtárban.
Sanyi – a vőlegény – mikor előállt ezzel az ötlettel, hirtelen nem tudtam, hogy mire is gondoljak. Örüljek vagy gyorsan kezdjek el gondolkodni, hogy
milyen is lesz a helyszín.
Aztán mindig rájövök, hogy teljesen felesleges elképzelni valamit, amiről csak körülbelül tudom, hogy milyen is lehet. Tudom, hiszen régen én is rendszeresen
jártam ide, a Szabó Ervin könyvtár központi – Kálvin téri – épületébe. Csak akkor még a könyv illat és a sok sok polc, egyszerű berendezések, kevésbé díszes épület emlékei
éltek bennem, ami lássuk be – nem igazán egy “fotós” helyszín.
De most, hogy Sanyinak ez volt az első kérése, ötlete, most nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Csak elfogadtam, hogy ő így szeretné.
Aztán mikor megérkeztünk a hátsó bejáraton, ahol mindenféle hátsó lifteken keresztül bevezettek A Díszterembe, na akkor jött a Hű-érzésem.
Akkor értékeltem újra az egész addigi elképzelésem a könyvtárak szépségéről. Gyönyörű volt, magasztos, elegáns, díszes és lélegzetelállító.
Hirtelen rám törtek a beállítások, a képek, láttam magam előtt sok sok fotót Sanyival és Anitával, akinek a bordó ruhája már az esküvőjük napján
(Bakancslistás Barabás Villa szertartás) megfogott.
Az már külön izgalmat okozott, hogy viszonylag korlátozott idő állt rendelkezésre a fotózásra, hiszen nyitott a könyvtár, s jöttek az olvasók, szóval pörögtünk. Rendesen.
De ez a kis plusz még inkább beindított.
Íme az eredmény.
