A karácsonyi mini fotózások idején sok mindenre nincs idő. Ilyenkor nagyon örülök, ha az élet mégis úgy hozza, hogy egy korábban lefoglalt, de az utolsó pillanatban lemondott fotózás helyére olyan család jelentkezik, aki nagyon közel áll a szívemhez, de nagyon ritkán jövünk össze.
Zsófiék voltak már nálam karácsonykor. Fotóztunk is akkor. De ez az idei teljesen máshogy alakult.
Megint eltelt egy év. Igazán ezt leginkább saját gyermekeim hihetetlen növekedési ütemén látom. Ahogy napról napra többet és többet tudnak, lepnek meg a nagyvilágra csodálkozásukkal. Zsizsit is látom minden évben. Látom ahogy pici 1 évesként még apukája ölébe bújva, félve nézett a kamerába, majd a 2. születésnapján, amikor már ott volt a kis csibészség a csillogó
Petrához testvér érkezett. Két picike, icike picike lábacska, kezecske, akit nagyon sok szeretet vesz körül. Marci és Ági – immáron kétgyermekes szülővé váltak. S én újra ott voltam velük, hogy Vince első pár pillanatát megörökítsem.
Drága Roni! Most már egészen biztos: ugyanazon a képzeletbeli vonaton ülünk. A Te vonatodon. Azon a vonaton, mely megáll minden olyan állomáson, ami meghatározó a Te életedben. Ez az a vonat, ami végigrobog örömön, boldogságon, felejthetetlen pillanatokon. S ez az a vonat, melyen én is ott ülhetek Veled.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
