Mindig élmény egy új kis Élet fotózása. Mindig Jó megérinteni, megsimogatni a pici kezeket, a kicsi fejecskét, jó beleillatozni a lakást átjáró babaillatba. Örültem, mikor lehetőség adódott arra, hogy Dorottyát lefotózzam. S hogy milyen kisbaba volt azalatt a másfél óra alatt, míg ott voltam? Fantasztikus!
Ilyenkor természetesen mindig nagy körültekintéssel közelítem meg a törékeny kisbabát. Szinte hangtalan vagyok, susogok, megy a hősugárzó, nehogy bármit is megzavarjak az ő kicsike kis első napjaiban. Dorottya volt az eddigi legfiatalabb kislány, akit fotózhattam. Még alig volt egy hetes, de teljesen hihetetlen volt, hogy Ő még egy héttel ezelőtt anyukája pocakjában lubickolt. Ilyenkor talán még különlegesebb élmény fotózni, hiszen tudom: az első pár hetet visszahozni már soha nem lehet. Ezeket a pillanatokat, ilyen mini kezeket, hajtincseket, részleteket fotózni csak ilyenkor lehet. Amikor még ennyire kicsik. Nyugodtan, szinte mozdulatlanul, édesdeden alszanak, ami nagyban megkönnyíti a fotózást.
S talán itt még inkább aktuális A Név: fotóEMLÉKEK, ez valóban egy emlék lesz nem csak Neki, de szüleinek és a családnak is. A fotózás nagyon gyorsan eltelt. Szinte észre sem vettem és már meg is volt a sorozat. Nem habos-babos, nem is annyira rózsaszín, sokkal inkább Dorottyás: békét, nyugalmat árasztó.
