Drága Emily!
Régen volt, de nem is oly rég, mikor anyukáddal arról beszélgettünk, hogy az akkor még nagyon picike Nono mellé kell majd egy testvérke. Egy ugyanolyan szöszi hajú, kék szemű pindur, mint amilyen a bátyád.
Ha belegondolok, nem is volt ez olyan rég. Csak pár éve. De most, hogy itt vagy, most hogy megszülettél, új értelmet nyert az akkori beszélgetés. Most, hogy kezembe tarthatlak s anyukáddal újra babás témákról beszélgetünk, az nagyon jó. Mindenkinek jót tesz. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy mindkettőnknek felidézi a korai Noé és Márk korszakot, amikor még ők voltak ilyen picik, s mi – Zsófival – annyira közösen éltük meg életük legszebb, de egyben legnehezebb időszakát.
Ez a fotózás kicsit nekem is visszatérés a Múltba.
Amikor még az én picijeim is ilyen kicsik voltak.
Köszönöm neked Emily ezt az élményt.
Nőjj nagyra kicsi lány!
